2014. december 3., szerda

The lost time and I...

Hova tűnik el csak úgy a hétvége, mikor szükségem lenne rá? Néha az az érzésem, hogy az se lenne elég, ha a napom 36 órából állna. A végén pedig rájövök, csak magamat hibáztathatom érte.
Akárhogyan is próbálom, soha nem sikerül rendesen beosztanom az időmet. Biztos másnak is akadnak ilyen problémái, de szerintem én még azokon az embereken is túl teszek.

Minden este lefekvés előtt átgondolom, mit tervezek másnapra. Aztán ezen terveim már csődöt is mondanak az ébresztő óra hangjával, mikor is jön a "még 5 percet alszom", "majd később megcsinálom" kifogások zöme, s a végén a 8 óra helyett felébredek délben :D

Ugyanígy megy ez az edzés terveimmel is, miszerint majd holnaptól nekiállok futni és tornázni egy kicsit, hamár az edzésekre alig jutok el...
Továbbá azzal is, hogy időben neki állok tanulni a dolgozataimra, a vizsgáimra, határidőre megcsinálom a projekteimet és így tovább...
Gondolhatjátok ebből soha nem lesz semmi és az utolsó utánni pillanatban állok neki mindennek. 
Általában nem alszom a vizsga előtti napon, reggel a vonaton tanulok ( még jó, hogy minden reggel több, mint egy órát kell utaznom :D). Az egyetlen egy szerencsém "klopp,klopp,klopp", hogy elég jó fejem van és nem kell sokat a tanulással bajlódnom:)

Vegyük például ezt a hetet. Eleve csődöt mondtam a hétvégén, mivel annyi tervem volt és végül az eredmény, hogy könyvet olvastam, Linkin Park videókat néztem ( sajnálom a koncer óta függő lettem :D) sorozatokat néztem, még pénteken szórakozni is hajlandó voltam elmenni ( közlöm 2 napig pihentem fáradalmaimat:D), szülinapot voltam köszönteni és persze a testvéreimet sem hanygaolhattam el.
Hétfőn nem is mentem be suliba, mondván majd tanulni fogok, mivel kedden le kell adnom egy munkám és dolgozatom is lesz ( majd még csütörtökön és pénteken is).

Szerintetek, mi lett belőle? Reggel az ébresztőórám már 4-kor keltett, hogy valamit elolvassak az anyagból, a munkát pedig 5 perce fejeztem be. Jelentem dolgozatom sikeresen meglett :D Ezek szerint annyira nem is vagyok reménytelen eset, mint hittem. De amint belegondolok, hogy ha hétfőn legalább egy órát szánok rá napközben, nyugodtan aludhattam volna, mindig elfog a bűntudat és haragszom magamra. De ez az állapot, csak addig tart, míg megint elodázok valalmit. És ez megy körbe körbe, mint valami mókuskerék.

Most is inkább befejezem a Once Upon a Time részeit (az egyik osztálytársam rábeszélt kezdjem el nézni, 2 hét alatt a végére értem :D)
Inkább azt hiszem belekezdek a projektba, amit le kell adnom pénteken és megcsinálom végre a Google vizsgám,amit már régen meg kellett volna ( említettem már, hogy szerintem az egész teszt egy hatalmas baromság, de majd csak jól fog mutatni az életrajzomban)

El ne felejtsem a bloggal való terveimet is:) Nem félek, hogy erre biztos fogok időt találni :D
Valószinű majf hozok valami spontán bejegyzést, ami majd eszembe jut és majd könyvek, sport, sorozatok és a zene témában is hozok valamit:) Attól nem félek :D

Azt hiszem én már soha nem változok, és ha a lustaság virágozna, már rózsabokor lennék.
Gondolatban már annyiszor megváltoztam, csak valahol a tettek mezején mindig elveszem. Pedig tudom, hogy ez így nincs jól, és csak a saját életem nehezítem. Nem tudom, mikor lettem ilyen...

A tanulásnak szerintem ismét csak este fogok nekiállni, pedig most arra se foghatom, hogy zavarnának otthon, mivel egyedül vagyok egész nap. Most, hogy így írom, éhes is vagyok, de ahhoz el kellene mennem bevásárolni, mert itt semmi ehető nincs :D
Valaki már tényleg jól seggbe rúghtana, hogy "felébredjek téli álmomból" és újra elkezdjek normálisan élni...

Big Hug :)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése