2015. március 14., szombat

At this moment...

Aki ismer, az rád néz és tudja. Tudja, ha fáj, hogy szétszakadtál legbelül, tudja minden szó nélkül... hogy mikor takargatsz valamit, vagy épp rejted el magad úgy, hogy még véletlenül se jöjjön rá senki sem arra, hogy baj van. Méghozzá nagy. De azt nem kell mindenkinek tudnia. Miért is kellene. Úgysem tudnának mit kezdeni vele, hiszen neked kell megoldanod, talpra állnod, meg minden. Nekik úgyis csak egy hiszti lesz a sok közül. Miért is lenne más? Közben meg nem az. Köze nincs a hisztihez. De ezt csak az ismerheti, aki benned van. Akit beengedtél.. belőlük meg kevés van.

2015. március 3., kedd

Teljesen felesleges...

Sziasztok :)
Tudom azt mondtam gyakrabban fogok jelentkezni és mennyi tervem van. Nos, a terveim megvannak a fejemben és kezdenek is kirajzolódni, csak még a megvalósítás része hiányzik, bár ez a szakasz az életem más részein is hiánycikk. Úgyhogy ígérgetni nem fogok semmit, majd megjelenek, ha tudok :)


A mai napomat mindenképp meg kell veletek osztanom. Nem tudom sírjak vagy nevessek. Ilyen még csak a mesékben sem történik, de nem is én lennék, ha velem nem fordulna elő ilyen.


Ma hosszú idő után rendes kislány akartam lenni, minta tanuló és be szerettem volna menni a reggeli előadásomra is (be kell vallanom ebben a félévben csak egyetlen egy előadáson jelentem meg. Tudom-tudom, kövezzetek meg:D)