Jelentem visszatértem:) Mármint a blogok világába:) Mégegyszer szeretném megköszönni a több mint 1000 kattintást, Ti vagytok a legjobbak :) Ennek örömére jelentem nem hagyom itt sokáig a blogot frissek nélkül, rengeteg ötletem támadt és úgy néz ki időm is lesz őket teljesíteni:)
Most pedig térjünk rá az elmúlt hónapra...
Elsősorban is innen is üzenem a 2015-ös évnek ideje lesz összeszednie magát, mert eddig nagyon is a csúf arcát mutatta, sokat kell küzdenie, ha nem akar életem legrosszabb éve lenni (igen ezt már így ki tudom jelenteni, pedig még csak most kezdődött a február)
Eleve az egész új évem nem a legideálisabban kezdődött, már a szilveszter se úgy sült el, ahogy terveztem és az egész csak egyre rosszabb lett...
Még decemberben derült ki az egyik 5 éves kisrác rokonomról, hogy leukémiás. El tudjátok képzelni, hogy padlóra tett. Egyre csak jöttek a megválaszolatlan kérdések. Miért pont Ő? Miért történik ilyen egy kisgyermeknek? Hogy tudja ezt feldolgozni? Szerencsére már javult az állapota és úgy néz ki segítenek a kezelések. Azt mondták minimum fél év míg hazajöhet és most úgy néz ki jövő héten hazaengedik :) Tudom, nem várok tőle csodát, de mindig minden szálba kapaszkodni kell,nem?!
Talán ennek hatására is megpróbáltam januárban a lehető legtöbb időt a kis testvéreimmel tölteni. Még az apumnál
is aludtam, pedig ilyenre már régen nem volt példa. A kishúgom mostanában úgy ragaszkodik hozzánk, hogy megesett, hogy fel kellett apuméknak hívniuk minket, és szegénykém elsírta magát a telefonba, hogy neki hiányoznak a tesvérkéi. Hát nem megható? Bőgtem, mint egy kisgyerek vele én is. Mikor ott aludtam még délután is velem ment aludni, pedig idáig csak az anyukájával ment el lefeküdni.
Megpróbáltam kihasználni az időt míg nem kezdődik a következő félév. Jobbban mondva szerettem volna. De hát ember tervez...Megbeszéltem a volt főnökömmel, hogy bemegyek egy pár napot dolgozni a Bar-ba helyette. Ő is sokat dolgozott mostanában, nekem is jól jött a pénz. Olyan érzés volt, mintha el se mentem volna. Mintha csak tegnap lettem volna ott utolára...
Minden szép és jó volt, míg nem megkaptam a hírt, hogy az egyik legjobb barátnőm örökre itt hagyott minket. Eléggé rányomta bélyegét a hónapom alakulására és nehezen is dolgoztam fel, hogy már nincs itt többé. Valamelyik nap nézegettem a régi képeim FB-on és szemetszúrtak a kommentjei. Hihetetlen, hogy már nem válaszolhatok rájuk. Még mindig néha utolér a bűntudat, hogy nem voltam mellette, hogy nem is tudtam, mennyire rosszul volt, de utána eszembe jut, mindenhez két ember kell és valószínű Ő nem akarta, hogy lássuk olyan állapotban. Már egy jobb helyre került és onnan fentről vigyáz ránk...
A terveimet, miszerint elköltözök Pozsonyban, keresek kolit vagy lakást és valami munkát, ismét keresztül húzták otthon, így marad az utazás megint. Már most kijelentem katasztrófa ilyen részről az órarendem. Reggel megyek el otthonról, majdnem este érek haza, azért, hogy másfél órát a suliban töltsek. Fél életem a vonatokon és a várotermekben töltöm mostanában.
Idén még egy edzésen se jelentem meg, ez is zavar. Szerintem ez a csapatnak se tetszik,de egyszerűen nem jutottam el. Mindig van valami:(
A hónap végére még anyukám is összeszedett egy tüdőgyuladást, így nem mehet sehova, csak otthon van. Már a 3. fajta gyógyszert szedi, de még mindig nagyon csúnyán köhög. Néha még fel a szobámba is hallom, pedig én az emeleten vagyok, neki pedig a földszínten van a szobája. Pénteken kell mennie megint röntgenre, hogy eltünt e a folt a tüdejéről. Remélem rendben lesz, nem hiányzik, hogy véletlenül beküldjék a kórházba. Mit csinálok majd otthon két gyerekkel...
Így viszont nekem kell eljárnom, akár neki, akár másnak van szüksége otthon valamire. A hétvégén még egy bált is segítettem megszervezni helyette. A tombolán el is vittem a fődíjat :) Imádom, azóta csak ebben a fotelben töltöm otthon a napjaim. Ideális olvasáshoz, tanuláshoz, filmnézéshez:)
A hónap utolsó pár napja legalább szebbre sikeredett. A hónap utolsó hétvégéjét egy foci táborban töltöttem, amit az otthoni szervezők a Wesr Ham United Akadémiával karöltve szerveztek, hogy esteleges fiatal tehetségeket találjanak. Leporoltam az angol tudásom, rengeteget tanultam és egy csomó új élménnyel lettem gazdagabb :) Erről majd még írok bővebben a héten:)
Majdnem megfelejtkeztem a január legjelentősebb eseményéről. 22 éves lettem kérem szépen, lassan közelebb leszek a 25-höz, mint a 20-hoz:P Hogy rohan az idő...
Mivel a szülinapom és az azt követő hétvégét is végig dolgoztam, ezért nem épp ünnepeltem, de aki meglátogatott a Bar-ban azzal persze koccintottunk. Otthon pedig megvárták, míg hazajövök a táborból és utánna köszöntöttek fel. Idén hosszú évek után először sikerült a családomnak meglepnie. Talán végre rájöttek, hogy a kis dolgoknak is nagyon tudok örülni, és végre megtanulták, mik azok a kis dolgok ;) (csak 22 év kellett hozzá :P)
Nektek hogy kezdődött az év? Milyen volt a január?
Puszil és ölel
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése