Az elmúlt pár évben ezt a mondatot elég gyakran használtam. Valami vége egy sokkal jobb kezdetét is jelenti, a Búcsú soha sem kellemes. Még ha egy kedvenc tárgytól, képtől, munkától, helyről, személyről, akár egy életről is kell lemondanunk. Igen, lemondanunk, a búcsúzás mindig az elválásról és a régi, megszokott lemondásáról szól egy bizonyos jobbnak hitt dolog érdekében. S hogy mindig a jobb dolgok várnak és megéri ? Azt sose tudjuk meg. De mégis néha nem azért megyünk el, mert valami jobb vár, csak egyszerűen nincs értelme ragaszkodni a dolgokhoz, amik nem működnek, nincs értelme maradni...Mégis néha nem sikerül. Túl sokáig és egyre többször nézünk vissza arra az ajtóra, amit becsuktunk magunk mögött. De vajon be is zártuk? Azt csak mi dönthessük el ... Megéri vissza lépni egy olyan világba, ahonnan egykor okkal menekültünk el?
Hát ezen rágódom mostanában...egyre többször jut eszembe a régi életem és mindig azon kapom magam, hogy hiányzik...Pedig okkal léptem át ezen a szakaszon és jól tudom, hogy semmi se lehet már ugyanaz.
De az ember hajlamos meggondolni magát nem? Tudat alatt mindig hagyunk bizonyos kiskapukat, hogy visszaléphessünk, ha érezzük rossz döntést hoztunk nem?! ;)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése