I had hoped you'd see my face ...

Mit nem hoz ki az emberből egy rég nem hallott dallam...

-          - Ne menj még – jött, indult meg felém. Lassan vette ki a poharakat a kezemből és óvatosan tette az asztalra, miközben  semmit nem értő tekintetem  kereste.

-          Tündi játszatok még egy számot – szólt a zenészekhez, akik az este szórakoztatták a vendégeket. Érdekes, hogy ez pont az ő csapata volt, amiben, ha épp nem dolgozna, ő is énekelne.

  - Játszuk Vivko kedvencét? – kérdezte. Jól ismertek már. 

Ebben a pillanatban tudtam, ennek jó vége nem lehet. Mi ütött belé? Miért pont most? Ő, aki soha nem táncol, miért akarna pont Velem, itt mindenki  elött.  Miért akarja feltépni, a még be nem gyógyult sebeket? Soha nem táncoltunk, még mikor  a közös jövőnk terveztük se. Mit akar  ezzel  elérni? 

Nem volt időm tovább a miértekkel foglalkozni, ugyanis felhangzott az ismerős dallam és tudtam elvesztem. http://www.youtube.com/watch?v=hLQl3WQQoQ0

Lassan megfogta a kezem és az üres rész felé húzott. Nem zavarta, hogy a vendégek értetlenül néznek. Bár rajtam kívül talán senki nem volt jobban meglepődve. Magához húzott és elkezdtünk lassan  a ritmusra táncolni. Sose értettem, miért nem szeret, hiszen semmi gondja nem volt vele, sőt. Sajnos néha elég egy szótlan találkozás,egy röpke pillantás,hogy újra érezzük azt az érzést mit oly rég eltemettük magunkban. Elmondhatatlan érzés volt újra közel érezni magamhoz, újra hozzá bújni és pár percre, kizárva a külvilágot úgy éreztem még mindig működik, még mindig ott van velem, még mindig minden rendben van, még mindig lehet közös jövőnk...

Pedig ez már csak egy álomkép marad örökre.

Ahogy a számnak vége lett utoljára belenéztem gyönyörű barna szemeibe és éreztem, hogy ez egyfajta búcsú volt, pedig az már rég ki lett mondva, vagy valami új kezdete, senki nem tudta. Az egyetlen dolog, amit nagyon tudott, megtartani a reményt ott, ahol már rég semmi keresni valója nem volt...

Erről egy idézet jut eszembe  : A kegyetlenség az, amikor közel enged valaki, majd eltaszít. Amikor megmutatja neked, milyen jó is lehetne, aztán újra ellök, te pedig ott maradsz összetörve a porban, teljesen kiszolgáltatva neki. Neki, aki szeret. De nem szeret annyira, hogy igazán az élete részévé válhass.