Teljesen felesleges...

Sziasztok :)

Tudom azt mondtam gyakrabban fogok jelentkezni és mennyi tervem van. Nos, a terveim megvannak a fejemben és kezdenek is kirajzolódni, csak még a megvalósítás része hiányzik, bár ez a szakasz az életem más részein is hiánycikk. Úgyhogy ígérgetni nem fogok semmit, majd megjelenek, ha tudok :)

A mai napomat mindenképp meg kell veletek osztanom. Nem tudom sírjak vagy nevessek. Ilyen még csak a mesékben sem történik, de nem is én lennék, ha velem nem fordulna elő ilyen.

Ma hosszú idő után rendes kislány akartam lenni, minta tanuló és be szerettem volna menni a reggeli előadásomra is (be kell vallanom ebben a félévben csak egyetlen egy előadáson jelentem meg. Tudom-tudom, kövezzetek meg:D)

Szóval a mai gyönyörű szép reggelen (érzitek az iróniát ugye?) az ébresztőórám keltett hajnali 5-kor. Persze jó szokásomhoz híven, minden 5 percben szundira tettem és végül 6-kor keltem fel. Fél hétkor szépen elindultam az első vonathoz. Ezzel nem is lett volna semmi probléma. De mire Újvárba értem (kb. 100 km Pozsonytól, ahol tanulok) kiderült, hogy a vonat, amire át kellene szállnom, 60 percet késik. Nem tudom figyeltétek-e esetleg a hírekben, Párkány környékén egy teher vonat kisiklott és még mindig nem hozták rendbe a síneket, így a Budapest felől érkező vonatok Komárom felé közlekednek és nem Esztergom felé.

Ez a késés később 80 percre nőtt, majd 90-re, mire beértem a suliba már csak 20 perc volt az előadásból, amire szerettem volna beülni. Milyen poén ugye? Aludhattam volna minimum 9-ig inkább :D

De a napnak persze még mindig nem volt vége. Keddi napokon csak egy rendes órám van, 13:30-tól, így eldöntöttem addig megcsinálom a dolgaim, elkezdem a beadandókat, prezentációkat, foglalkozok egy kicsit a bloggal. Ember tervez...(mindenki ismeri) Minden  percben valami ismerősbe botlottam így a nagy tervekből nem lett semmi. Legalább elrángattak ebédre, egyek is valamit (nem mintha nagyon kellene, valamelyik nap ráálltam a mérlegre. Azt hittem kiakad :O)

Tehát 10:00-tól 13:00-ig elütöttem az időt, lefoglaltam magam. Utána pedig mikor beléptem a tanterembe, ahol az órámnak kellett volna lennie, közölték, hogy ELMARAD. Igen, ez az a pont, mikor mindenki döntse el magának, hogy jól kiröhög vagy sír velem. Ilyen csak velem történhet, már megszoktam :D

További egy órát várhattam, a következő vonatra, amivel visszajutottam Újvárba és kb. 6 óra volt, mire hazajutottam.

Mindent összevetve reggel 6-kor keltem és délután 6-kor értem haza azért, hogy vonatozzam több mint 3 órát és kiránduljak egyet Pozsonyba, mivel ezt az utat másnak nem lehet nevezni :D

Tényleg nem tudom, sírnom kell e vagy nevetnem :D Csak én születtem ilyen szerencsétlen csillagzat alatt vagy mással is történnek néha szerencsétlenségek? Nyugtassatok meg, hogy nem csak én vagyok ilyen :D Nektek, hogy telt a napotok? Vártátok már a márciust és, hogy végre süt egy kicsit a nap?

Ölel és puszil